Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye igazi klasszikus alkotás. Időtlen mű, mely minden korban megállja a helyét, hiszen olyan értékeket közvetít, melyek bárhol, bármely korban és bármely életszakaszban megszólítják az ember lelkét, s felébresztik benne a reményt. A hitet abban, hogy érdemes ,,jónak” lenni.
A ’91 óta méltán népszerű musical szövegét Miklós Tibor, zenéjét Kocsák Tibor jegyzi.
A közelgő egri bemutató kapcsán Seregi Zoltánnal, a darab rendezőjével beszélgettem.

Ez az első rendezése Egerben. Most ismerkedik a társulattal, vagy voltak már előbb is benyomásai az itt folyó munkáról?

Mióta Blaskó Balázs az igazgató, több előadást megnéztem itt, így a társulatot részben már megismertem, alaposabban majd most, a munka során. Úgy látom, hogy itt nagyon jó hangulatú és komoly munka folyik. Csak jó tapasztalataim vannak.

Már múlt évad végén, tavasszal elindult a gyermekszereplők válogatása, 10-12 éves fiúk számára hirdetett a színház meghallgatást. Mik a tapasztalatai a több lépcsőben lezajlott, hosszú válogatás után?

Ez az egyik legnehezebb része ennek a munkafolyamatnak. Tulajdonképpen nem sikerült annyi gyerekszereplőt kiválogatni, amennyit eredetileg szerettem volna, így sajnos nincs minden szerep lekettőzve. Ez zenés darab, kellenek a tiszta, erős hangok, s a gyerekek könnyen megbetegszenek, biztonságosabb, ha van egy váltó. De valamiért nem sikerült elegendő fiút találni, ezért aztán van egy kis megalkuvás. Nem igazán szeretem, amikor lányok játszanak fiú szerepeket, de a szólamok miatt muszáj volt bevennünk a csapatba néhány kislányt is - akik természetesen fiúra lesznek maszkírozva.

A Légy jó mindhalálig c. musicalt számos színházban műsorra tűzték az elmúlt huszonhárom évben. Miben tér el az egri előadás a megszokottól?

Megpróbáltunk képi világban elszakadni az eddig előadások sárga kollégium hátterétől, a miénk kicsit szimbolikus díszlet lesz, többek között azért, mert a történet egy visszaemlékezésbe ágyazódik. A regény alapján tudjuk, hogy Misi, ha nem is maradt debreceni diák, Sárospatakon elvégezte az iskoláit, s végül tanár lett. Én a felnőtt Misi visszaemlékezéseként viszem színre ezt a darabot. Az előadás egy filmbejátszással indul, amelyben a már felnőtt Misi énekel egy zsoltárt a tanítványaival. Eközben visszaemlékezik a maga diákéveire, s így elevenednek meg sorra az események. Abban a jelenetben, ahol Misi az édesanyja levelét olvassa, szeretném megidézni az általam nagyon tisztelt és szeretett Horváth Teri művésznőt, aki az ismert filmben játszotta az édesanyát.

Azt mondják, gyerekszereplőkkel - pláne egy egész osztálynyival - nehéz dolgozni. Mik a tapasztalatai e téren?

Nyilván más, mint a felnőtt színészekkel, de én, ha nem is ilyen korú gyerekekkel, de fiatalokkal foglalkozom Békéscsabán, a Színitanházban is, ahol most egy elsős színész osztályom van. A gyerekeket is hasonlóan kell tanítani arra a helyzetre, amelyben a színpadon kell dolgozniuk, mégis teljesen másképpen, mint ahogy a felnőtt színészekkel dolgozik az ember. Van két remek munkatársam - Lázár Rita rendezőasszisztens és Csüllög Judit korrepetitor - akik kiváló kapcsolatban vannak ezekkel a gyerekekkel, részben, mert többükkel már korábban dolgoztak együtt, részben, mert nagyszerű érzékkel közelednek feléjük, nagyon jól kommunikálnak velük - és ez hihetetlen nagy segítség.

A gyerekek hogy veszik az instrukciókat?

Van aki jól, van aki nem. Van aki érti, van aki nem. Ez bonyolult dolog. Még felnőtteknél is. Hiszen a rendező csak akkor tudja pontosan, hogy mikor, kinek, mit kell mondania, ha alaposan megismeri a színészt. Akkor érez rá, hogy mikor nem kell semmi instrukció, és mikor kell többet mondani. Ezzel állandóan játszani kell úgymond, de hát ez a próbák szépsége és izgalma. Így van ez a gyerekekkel is: van, aki rögtön érti, van, aki nem. Van, akinek elő kell játszani és van, akinek elég, ha csak jól megfogalmazom, mit szeretnék. Teljesen változó.

A főbb szerepeket kettős szereposztásban játsszák a gyerekek. Okoz ez külön nehézséget a próbák során?

Talán például annyiban, de ez is inkább szakmailag izgalmas, hogy két teljesen más természetű Misink van. Janiban inkább a vidám, a jókedvű Misi az erősebb. Buda kicsit melankolikusabb fiú. De meg kell teremteni mindkettőben a másikat is, mert a figura sokszínű. Ennek megoldása inkább izgalmas feladat, mintsem nehézség. A jeleneteiket persze duplán kell próbálni, s az időfaktor azért tényező, de ezt is belekalkuláltuk a próbafolyamatba.

A darab sok helyütt erős zenei kihívások elé állítja a szereplőket, a gyerekek nehéz, többszólamú kórusszámokat énekelnek és sokat kell táncolniuk is. Könnyen ment ezek betanulása?

Az az igazság, hogy ebben nekem nem sok részem volt, hiszen a betanulás időszakában korrepetitor dolgozott velük. Mikor elkezdtük a rendelkező próbákat, az énekszámok 80%-át már szépen énekelték a gyerekek. Sőt, már az olvasópróbán is volt néhány szám, amit tudtak. Igencsak előre dolgoztak. A tánccal előállt egy-egy érdekes helyzet. Például, amikor a koreográfus, Topolánszky Tamás a minap beállította az egyik számot, s mondom neki, nagyon jó, tetszik, de az első sorba éppen a lányokat teszed, akiket jobb lenne inkább kicsit eldugni, hogy azért mégse ők domináljanak. Erre azt mondja, hogy igen, de tudod, az a helyzet, hogy ők mozognak a legjobban. - No, azért van a fiúk között is, aki jól mozog. A korcsolyapálya-jelenetben például a kis csapat nagyobbik része egészen remekül görkorcsolyázik.

Önnek mit mond Misi története, mik azok a fontos üzenetek, amelyeket el akar juttatni a nézőkhöz?

Úgy gondolom, ez az a mű, amelynek a címében minden benne van. Igazi, szép, keresztény gondolat.

Mindenáron jónak lenni. Akkor is, ha csalódunk, akkor is, ha velünk nem jók az emberek, ha bántanak. Nem mindig sikerül, természetesen. Ez egy állandó küzdelem az ember életében, mert tele vagyunk bántásokkal, feszültségekkel és az élet egyébként sem könnyű, de a szándéknak meg kell lennie és törekedni kell rá. Ha nem így történik, akkor belefulladunk a rosszba, a gyűlölködésbe, a bántásba. Akkor az élet nem lesz szép és nem lesz értékes. Az élet csak úgy értékes, ha tele van jó szándékkal, jó cselekedettel és jó szellemiséggel. A világot csak az mentheti meg, hogyha jók vagyunk egymáshoz. Különben vége lesz a világnak.

Nyilas Misi története a magyar legendárium része, melybe éppúgy beletartozik Arany János Toldija, Molnár Ferenc ifjúsági regénye: a Pál utcai fiúk, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje, vagy Jókai Mór nagyszerű regénye: A kőszívű ember fiai. – Mind hozzátartoznak a magyar gondolkodáshoz, szellemiséghez, lélekhez.

Nyilas Misi megformálói az egri előadásban

Misit kettős szereposztásban játssza Godó János, a Felsőtárkányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója és Gulyás Buda, a Szihalmi Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákja. A fiúkkal egy hosszú próba után beszélgettem.

Mit szóltál hozzá, mikor megtudtad, hogy te játszod Nyilas Misi szerepét?

Godó János: Az volt a legfurább, hogy nekem semmiféle színházi tapasztalatom nincs, én csak úgy bejöttem az utcáról és főszerepet kaptam. Ez nagyon furcsa volt, és nagyon örültem neki.

Gulyás Buda: Nagyon örültem. Apa is nagyon örült. Én meg szinte elájultam.

Az iskolában hogyan reagáltak az osztálytársak, barátok? No és a tanárok?

Godó János: Nem mondtam el nekik. Csak a tanároknak. Nem akartam ebből nagy ügyet csinálni. Ráérnek megtudni, amikor majd látnak, vagy amikor valaki elpletykálja. A tanárok nagy része büszke rám. Most viszonylag sokat hiányzom az iskolából, de a legtöbben aranyosak és figyelembe veszik, hogy ez azért nem úgy lógás. Én örülök a lehetőségnek nagyon, bár néha azért nehézséget okoz ez az egész nekem is.

Gulyás Buda: Anyukám elmondta a tanároknak, ők elmondták a gyerekeknek, és amikor bementem az iskolába, mindenki elkezdetett kérdezgetni. Sorban álltak előttem. Ez nagyon jó érzés volt, de furcsa is. A tanárok is örülnek, sokszor kérdezik, hogy milyenek a próbák, hogyan haladok, jól mennek-e a dalok?

Hogyan tanuljátok a szöveget? Segít valaki?

Godó János: Van, amikor csak egyedül olvasgatom és az olvasással a fejembe megy. Van, amikor anyával leülünk, és akkor ő olvassa a végszavakat, én pedig mondom rá a szövegemet. Szerintem könnyen tanulok.

Gulyás Buda: Anyukámmal szoktam olvasgatni a szöveget, meg néha apukámmal is. Végszavaznak nekem. Apukám azt mondja, könnyen tanulom a szöveget, szerintem közepesen.

Mit élvezel a legjobban a próbák alatt?

Godó János: Mindent. A táncot, a szöveges részeket. Szeretem a tárgyalás-jelenetet, mert ott olyan rossz… A Doroghy - jelenet is nagyon jó, és mikor Törökéknél vagyok, mert ott engem nagyon szeretnek. És az olyan jó, amikor szeretnek.

Gulyás Buda: Meginni egy kólát a büfében (nevet)… A kedvencem a Légy jó mindhalálig, a fődal. A darab legvégén. Az nagyon szép. Mindenkivel szeretek fent lenni a színpadon, a kedvenc részem a darabból, mikor Doroghy Sanyikát tanítom. Szeretem azt játszani, hogy tanítok (mosolyog).

Mi a legnehezebb számodra a próbafolyamat során?

Godó János: Néptáncra járok már hat éve, de a néptánc meg ez a tánc, hát az két külön dolog. A táncolás és a dalok szövege, az nehéz. Néha nincs türelmem leülni és tanulni.

Gulyás Buda: Szerintem semmi. Néha besegít a súgó, de azért tudom a szöveget és az énekeket is. A tánc az nagyon nehéz, de meg lehet csinálni.

Fotó: Gál Gábor

Blaskó Zsófia