Az őszi időjárásra jellemző ködös, párás levegő, a nappalok rövidülése kapcsán romló látási viszonyok, a szinte folyamatosan nedves és a lehulló falevelektől csúszós útburkolat jelentősen növelik a balesetek bekövetkezésének kockázatát. Ez az időszak ezért teljesen más közlekedési formát, magatartást igényel, mint azt a nyári időszakban megszokhattunk, alkalmaztunk.

A megváltozott közlekedési feltételek komoly próbára teszik a járműveket is, ezért nagyon fontos, hogy elindulás előtt jól felkészített, biztonságos, megfelelő műszaki állapotú járművel induljunk útnak.

Ennek érdekében mindenképpen szükséges az alábbiakra figyelni:

• A járművek őszi - téli felkészítése elengedhetetlen. A gépjárműveket ajánlatos alaposan átnézni, megvizsgálva minden biztonsági berendezést és tartozékot. Elengedhetetlen az akkumulátor, a gumiabroncsok, a világítás és a fékrendszer ellenőrzése.
• Gyakori a szélvédő és az ablakok bepárásodása. Ezt ablaknyitással, megfelelő fűtéssel és száraz törlőruhák használatával együtt megszüntethetjük.
• Az izzók fényereje sokévi használat után akár a felére is csökkenhet, szennyeződés, sár és vízpermet ugyancsak jelentősen ronthatja a fényerőt.
• A műszaki biztonság egyik alapkövetelménye a fékek, a futómű és a gumik kifogástalan állapota.
• A lengéscsillapítók állapotát műszeres méréssel ellenőriztessük, mert az autó úttartását, a stabilitást, a fékút hosszát jelentősen befolyásolja.
• Hosszabb utazás esetén szükség lehet takaróra, melegebb ruhadarabokra, vontatókötélre, elegendő mennyiségű élelmiszerre és italra is. Az ilyen jellegű utazások előtt érdemes tájékozódni az út- és időjárási viszonyokról.

Gépjárművezetőként az őszi időszakban sokkal körültekintőbben, óvatosabban kell közlekedni. Nagyon fontos, hogy járműveink mellett mi magunk is készüljünk fel a megváltozott időjárási-, látási- és útviszonyokra:

• Ősszel gyakran tapasztalható a foltokban elhelyezkedő köd. Aránylag jó látási viszonyok mellett haladva olykor váratlanul futhatunk bele a ködösebb területekbe, és a látótávolság az egyik pillanatról a másikra néhány méternyire is lecsökkenhet. A ködbe általában teljes sebességgel rohanunk bele, és ott pánikszerűen fékezünk. Aki mögöttünk halad, az menthetetlenül utolér bennünket. Ezt csak úgy védhetjük ki, hogy a ködös szakasz kezdetét észlelve még a jól belátható úton csökkentjük a sebességet. Amennyiben már beértünk a ködös útszakaszba, akkor ne fékezzünk hirtelen, figyeljük a mögöttünk haladókat is. A sűrű ködben kapcsoljuk be a tompított világítást (ha van, akkor a ködlámpát is). A hátsó ködlámpát csak akkor használjuk, ha a látótávolság 50 méter alá csökken, ellenkező esetben vakíthatjuk a mögöttünk haladókat.
• Nedves útfelületen jelentősen nő a fékút, a féktávolság, a hirtelen fékezéssel nagymértékben nő a megcsúszás, kifarolás, adott esetben a pályaelhagyás veszélye, ezért ilyen útviszonyok között a megengedettnél is alacsonyabb sebességgel közlekedjünk, óvatos, finom fékhasználatra törekedjünk, illetve kerüljük a hirtelen kormánymozdulatokat.
• Nagyobb követési távolságot tartva lassabban kell vezetni, így kisebb a balesetek bekövetkeztének kockázata, rossz manőverezés esetén pedig a hibák könnyebben korrigálhatóak.
• A pára, a köd erősen rontja a távolságbecslő képességet, ezért a tárgyakat a valóságosnál távolibbnak látjuk.
• Esős, latyakos időben, amikor a járda mellett széles sávban áll vagy folyik a víz, nehéz az úttesten átkelni. Az autósnak számítania kell arra, hogy a járda szélén álló gyalogos az úttestre lép és a jármű elé kerülhet.
• Lakott területen kívül és belül egyaránt vigyázzunk az úttest mellett haladó gyalogosokra, kiemelten a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek, iskolák, buszmegállók környékén.
• A kezdő járművezetőknek, főként azoknak, akik a tavaszi, nyári hónapokban tanultak vezetni, érdemes gyakorolni egy kicsit forgalommentes úton.
• Balesetmentes közlekedést kíván a Heves Megyei Baleset-megelőzési Bizottság!