Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban kétségtelenül a diákok által legjobban várt esemény a diáknap. Ez minden évben megrendezésre kerül a 11. évfolyamos osztályok szervezésében. Ez a két nap az önfeledt boldogságról, jókedvről szól és a rendező osztályok mindenben a kedvünkben járnak.

Az diáknapozó osztályok mindenféle módszereket bevetnek a kampány során, s nem titkolt céljuk az, hogy népszerűsítsék magukat és persze diákelnök-jelöltjük népszerűsítése. Újságot készítenek, filmet forgatnak, a diáknapokon mindenféle változatos programokat szerveznek, sztárvendégeket hívnak, énekeseket, táncfellépőket, művészeket, ingyenes büféket működtetnek, táncbemutatókkal szórakoztatnak, van mindenféle étel és ital, pihenőhelyiségeket rendeznek be és persze bemutatják az osztálytáncukat is. A győztes osztálynak pedig minden területen a legjobbnak kell lennie, szóval a verseny egyáltalán nem könnyű.

Ahogy minden évben megszokhattuk, idén is kitettek magukért az osztályok. A 11. A témája a La Vida Loca, vagyis az őrült élet volt. Büféjükben mindenféle finomság fellelhető volt a spagettitől a taco-ig. Ahol ők voltak, nagyon jól érződött a mexikói hangulat, nagyon odatették magukat, kedden segway-bemutató és zumba is volt az osztály jóvoltából. Jelöltjük Réthy Máté volt. Filmjük is hordozott izgalmat magában, táncukban hemzsegtek a latinos hangulatú zenék, programjuknak üzenetét szinte hirdette az összes programpont: csak érezzük jól magunkat (és belegondolva tényleg ez a célja a diáknapoknak). Végül ugyan nem ők nyertek, de olyat csináltak, amit egy jó ideig nem feledünk.

A 11. B a középkort akarta elhozni nekünk, félig-meddig sikeresen. Tánccsoportokkal, sztárfellépővel (ez volt Gáspár Győző), lovasbemutatóval, óriáspalacsintával szerették volna elnyerni tetszésünket és persze szavazatunkat. Magó Áron, jelöltjük a Szilágyok dicső királyaként szeretett volna trónra kerülni, azaz diákelnökké lenni. Ez a sokszínű programok ellenére sem sikerült neki(k), de a diáknapokon mindenki győztes, hiszen nyerünk két felejthetetlen napot.

A 11. C témája az emergency volt, csapatuk tűzoltókból, rendőrökből, mentőkből és (fizikai orientáltságú osztályukat figyelembe véve) tudósokból állt. A táncuk minden egyes részletéből sugárzott a profizmus, nagyon jól összerakták. Embereik mindenhová matricákat ragasztgattak, akár emberekre is hogy szimpatikusabbá tegyék magukat, ami végül is sikerült, mert nagyon népszerűek lettek. rajtuk látszott, hogy tényleg meg akarják nyerni, mivel a tavaly novemberi gólyabálon ők voltak az egyetlenek, akik jelen voltak mint diáknapozó osztály, hogy népszerűsítsék magukat. Viszont úgy tűnik, ez sem volt elég, akkor ez egy fantasztikus húzásnak tűnt. Büféjükben a gofritól kezdve a palacsintán át a spagettiig minden megtalálható volt, ezen a téren is kitettek magukért. A győzelemhez azonban sajnos ez sem volt elég, pedig nagyon megérdemelték volna.

A 11. D témája rengeteg izgalmat hordozott magában, a Csillagok Háborúja a lehetőségek tárháza, ezt többé-kevésbé sikerült is kihasználniuk. Jelöltjük, Kaló Ádám (alias az ifjú padavan) és Lassán Levente (alias Obi-Wan mester) voltak a főszereplők. A filmben is és programjukban is. A két srác nagyon jó bulit csinált ezen a két napon, ők vezették első nap a tanár-diák vetélkedőt, amiben volt minden, birkózás, székfoglaló, akadálypálya, ahol a kiválasztott tanárok és a végzős, népszerűbb diákok mérték össze tudásukat, felettébb szórakozató program volt. A filmjükben fantasztikusak voltak a vizuális effektek, azt hiszem, ezen a téren ők voltak a legjobbak sokak véleménye szerint. A film összeszedett volt, volt története, helyenként ugyan látszottak amatőr hibák a színészi alakításokban, de hát hol nem? A büféjük és az ő „területük” rendkívül varázslatos hangulatot árasztott, ezen sokat segített a fekete vászon, amit körbe felraktak a falra, igazi Csillagok Háborújás hatást adva az ottlétnek. azonban még őket sem győztesként említem meg, és innentől már egyszerű kitalálni, a győztes…

A 12. E osztály, Domán Dániel vezetésével, akik Aranycsapatként győztek az idei diáknapokon. Végül is a név találó, hiszen őket ünnepelte az eredményhirdetés után az iskola. A futball ugyan igen megosztó téma, így nagy kockázatot vállaltak, mikor belevágtak az öltetve, de aki nem mer, nem nyer, mint tudjuk! Váratlant húztak és bejött. A nevükben is benne van: témájuk az 1953. november 25-én történt Anglia ellen 6-3-mas mérkőzés magyar aranyifjai által alkotott csapat, a magyar futballtörténelemben emlegetett Aranycsapat volt. Így az egész filmet körülölelte a futball, humorral, talpraesettséggel és ötletességgel megspékelve. A filmjük lényege, hogy a hat főszereplő fiú meg akar tanulni focizni, hogy az osztályok tornáján részt vehessenek, ahol az a fődíj, hogy a győztes csapat játszik egy mérkőzést a tanárok csapatával. Szoros és sima meccseken, végül (természetesen) megnyerték a trófeát és ezzel a diáknapokat is. Domán Dániel lett a diákelnök.
A filmekben jelentős szerepet kaptak a tanárok is, mint mindig, és ez is egy fontos tényező, nagyot lehet vele nyerni. Nem beszélve arról, hogy az osztályfőnökök is kitettek magukért.

Az első programja a diáknapoknak még pénteken lezajlott, a bemutatkozás. Pénteken délután konfettieső kíséretében az összes osztály bemutatta jelöltjét, programját, témáját, már ez is nagy élmény volt. Ám a valós diáknapok hétfőn kezdődtek: a nap első felében rövidített órákkal és meghosszabbított szünetekkel a diáknapozó osztályok jöttek be órát tartani, mindenféle játékkal készültek nekünk, ami így visszatekintve elég megosztóra sikeredett. A szünetekben tánccsoportok léptek fel és egy igazi sztárvendég is volt, mégpedig a 11. B jóvoltából: Győzike! A diákok körbejárták a büféket, pihenőket, véleményt alkottak. Miután az 5 óra befejeződött, jöhettek az osztálytáncok. ABC-sorrendben minden osztály eltáncolta egyszer a betanult koreográfiát. Meg kell mondjam, az összes osztály kitett magáért, a koreográfiák bámulatosak voltak. A táncok után egy kis szünet következett, a diákok nagy része hazament, majd 6 órakor volt a következő program: Lassán Levente (11. D) együttese, a Barátok Együttes 6 órától ¾ 7-ig koncertet tartott, amire feltűnően nagy volt az érdeklődés, tavaly nem jöttek el ennyien a 6 órási programra. 7 órától kezdődött a filmvetítés, aminek muszáj megemlítenem az atmoszféráját, fantasztikus, hogy akkor az egész iskola együtt van (és ilyenkor még a tanárok is elengedik a fülük mellett a második emeletről leeső üvegek zaját).

A második napi programok a bevonulásokkal kezdődtek olyan 10 óra környékén, tűzoltóautóval, kabrióval, tuningolt járművekkel jöttek az osztályok, egyszer még a Városgondozás Eger autója is belezavart a képbe. Ezután kint is eltáncolták a koreográfiájukat, ami azért nem lehetett valami kellemes, mert elég hideg volt, látszott is rajtuk, hogy nem nagyon örülnek ennek. Az aulába érkezve humorista szórakoztatott minket, volt masszázs, lézerharc, bűvész, segwayezés, mindenféle program, szabadtéri és beltéri egyaránt. Ezután következtek a bolond táncok: minden osztály táncolta minden osztály koreográfiáját az aulában. 12:00-tól 13:00-ig lehetett szavazni, az iskola 90%-a el is ment. 14:00-kor volt az eredményhirdetés, amelyen a 12. E örülhetett.

A diáknapok önmagukban jók voltak, de volt egy egyfajta negatív visszhang is, miszerint az osztályok fáradtak voltak a második nap végére, sok volt az üresjárat, voltak hanyagolható programok is, ráadásul a szervező osztályoknak rengeteg kiadással járt ez a két nap. Így felmerültek a kérdések: legyen egynapos? Legyen kisebb költégvetésű? Esetleg szervezzük meg ősszel?

Ezekre a kérdésekre csak jövőre kapjuk meg a választ,de reméljük a legjobbakat. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az összes diáknap egy felejthetetlen élmény minden diák számára.

Tuza Benedek
10.A